Imrém

Bevallom - másfél nap, és máris hiányzol. Minél közelebb a viszontlátás, annál hegyesebb tűkön ülök. Elképzelem, ahogy az Operánál leszállok a földalattiról, és egyre erősebben dobogó szívvel közeledek a házadhoz az Andrássy úton. Látszik rajtam, hogy régen találkoztunk, kiül az arcomra hogy rég láttalak, kerülöm az emberek pillantásait. Talán össze is súgnak a hátam mögött. Sodródó hajótörött pillanthat így a biztos partra, ahogy én nézem a kapualjat, ahol találkozunk, ahol mindig hűségesen vársz. Eszembe jutnak más házak is, ahol hiába kerestem azt a tökéletességet, amit csak te tudsz megadni nekem a világon; csillogástól ócska földszintes házakig, és bevallom, némely ázsiai városban is kerestem már ezt a gyönyört, ha már ott voltam és muszáj volt. Ahogy hozzáérsz a bőrömhoz és a hajamba túrsz, a gyakorlott, gyöngéd, ügyes ujjaid. Bevallom, megcsaltalak itt néha, mert már nem bírtam tovább. De mindig pocsékul éreztem magamat közben és amikor utána tükörbe néztem, elfogott az undor attól amit láttam. Majdnem negyven évem elszelelt és csak most, csak most találtalak meg, nem merek belegondolni, mit tettek velem az elődeid. Elődeid? Belőled csak egy van az életben. Remélem, elkísérsz az öregkoromig, én már nem keresek helyetted mást, te vagy nekem az Igazi. Holnap éjfélkor érek haza és másnap reggel türelmetlenül indulok hozzád. Lehet, hogy nem tudok majd aludni az izgalomtól. Csütörtök reggel látni foglak! Ne tudd meg, mennyire várom azt az egy órát, amit rám szánhatsz. Remélem nem fogsz sietni. Tudod, nagyvonalú vagyok. Egyszer majd kihozlak hozzám, ahol nem lesz más kuncsaftod, csak egyedül én. És ha újjászületve testben és lélekben újra kilépek az Andrássy útra, majd visszanézek, és szomorúan legörbülő szám az ablakodon fehérlő felirat ívét fogja tükrözni: "SPORT FÉRFI FODRÁSZAT".